Youssou N'Dour, aki az afrikai zenészek közül az elsők között lett a világzene-rajongók szűk körén kívül nemzetközileg ismert (Seven Seconds Neneh Cherryvel, 1994), most már biztosan indul a szenegáli elnökválasztáson.Olyat már többször láttunk, hogy zenészek politikai tisztséget vállaltak, vagy jópofa mellékszereplőként elindultak (jellemzően harmadik világbeli) hazájuk választásán, de N'Dour nem mellékszereplő lesz Szenegálban. Sőt, komoly esélye van a választási győzelemre, bár a választások tisztasága nem természetes adottsága a szenegáli közéletnek.

N'Dour komoly esélyei abból fakadnak, hogy ő jóval több, mint zenész. Ő Szenegál egyik legismertebb üzletembere is, akinek tulajdonában televízió- és rádió csatorna és napilap is van, ami választások idején nem elhanyagolható tényező. Ráadásul a dakariak jelentős része, elsősorban a fiatalok, személyesen is ismeri: ővé az egyik legnépszerűbb és legnagyobb dakari szórakozóhely. 2001-ben, amikor egy este ott voltam, az volt az érzésem, hogy N'Dour a jelenlévő 6-800 fiatal mindegyikét személyesen ismeri, mindenkivel beszélget, aztán amikor zenélt is egy kicsit, nyilvánvaló volt, hogy a vendégek félistenként tekintenek rá, de olyan félistenként, akitől bármikor kérhetnek kölcsön is hó végéig.

N'Dour komolyan gondolja a jelöltséget, az abból is látszik, hogy keményen beleállt a kampányba: bedobott népszerű ígéreteket (ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás alanyi jogon, az elektromos áram elvezetése az ország minden részében, ételosztások) és komolyan aprítja fő riválisát, a jelenlegi elnök Abdoulaye Wade-t.

Szenegál a környezetéhez képest virágzó ország, nem is igazi diktatúra, vagy csak annak erőszakmentes fajtája, amelyben már nem fizikai erőszak, hanem az intézmények és a közjogi keretek rosszhiszemű használata a hatalomgyakorlás eszköze. Erre példa Wade mostani indulása is, aki éppen azt az unásig ismert eszközt veti be, amelyet Putyintól Chavezig minden a hatalomtól szabadulni képtelen görény szokott: tíz évvel ezelőtt előbb hétröl öt évre csökkentette az elnöki mandátum hosszát, majd most két ciklus után ismét hét évre módosíttatta, így teremtve "átmeneti állapotot", hogy két ciklus után ismét indulhasson, elvégre ez már nem is ugyanaz a poszt így. Be akarta vezetni az alelnöki posztot is, amelyet idős diktátorok (Wade 85 éves) általában azért tesznek, hogy az utódlásukért folyó harcot ők maguk legyenek képesek irányítani és az érvényességi küszöböt is le akarta vinni 50%-ról 25%-ra. A választási törvény módosítása azonban olyan mértékű, Szenegálban korábban nem látott zavargásokhoz vezetett, hogy Wade elállt a választási törvény módosításától, de a választásokon azért indul, miután az Alkotmánybíróság hozzájárult ehhez. A választások tisztaságáról annyit, hogy a kampány részét képezik a "Ne add el pénzért a szavazatodat!"-plakátok.

N'Dour jelöltségével kapcsolatban a legnagyobb kétely éppen az, hogy megosztja az ellenzéki szavazatokat - sokan azon fanyalognak, hogy jobb lenne, ha beállna valamelyik nagyobb politikai múltú ellenzéki jelölt mögé (elsősorban persze a nagyobb múltú ellenzéki jelöltek szeretnék ezt). A jelöltek között van három korábbi miniszterelnök (kettőt Wade emel fel és dobott később el), összesen pedig tizenöten vannak, nincs domináns ellenzéki jelölt, úgyhogy N'Dour jól teszi, hogy indul. A választás február 26-án lesz.

Azt hiszem N'Dour utolsó lemeze már a kampány része volt: életében először csinált reggae lemezt, sok Bob Marley-vel, a szabadság, az újjászületés és az általános jófejség instant jelképével. (a vonatkozó klip alant). Bár minden jelöltnek csak ennyi lenne a rovásán.